HTML

Konyhafilozófia Speciál

Elmélkedések hitről, hitetlenségről, Istenről, evolúcióról, megváltásról és más ilyesmikről az objektivitás megőrzését megkísérelve

Címkék

Utolsó kommentek

Archívum

Linkblog

Három füzet vallásról, tudományról, társadalomról

2007.06.02. 14:20 gerebjanos

Mottó1:
Isten azért Isten,
Mert felfogja azt,
Mi embernek felfoghatatlan.
Miért akarod hát felfogni Istent?
Mert gőgös vagy,
S a hit Neked nem elég.
Ez hát eredő bűnöd.
Mottó2:
Isten nem a maga képére, sokkal inkább a maga képességére teremtette az embert…

Bevezetésképp

Előrebocsátom, nem vagyok szakmabeli. Mi több, végzetségemre nézvést inkább reál, informatikus. Írásom annyiban nem tudományos igényű, hogy nem tartalmaz hivatkozásokat, forrásmegjelöléseket, kifejezetten egzakt bizonyításokat, noha – remélem – következtetéseim a tárgyhoz való tudományos, azaz objektív viszonyulás alapelvének betartását mutatják. Az írás voltaképp arról szól, mi van bennem most, így ötvenen túl a világról, annak felfogásáról, megismerhetőségéről, megismerésének mikéntjeiről. És arról, hogy ha jobban belegondolunk, az ateista és a teista világképp között nincs is olyan nagy különbség, pontosabban a különbség nem az erkölcs és az etikum területén keresendő.

Íme az első füzet (először ide kattints!):

A halálnak halála

2 komment

Címkék: halál tudomány evolúció vallás isten teremtés jézus filozófia hit ateista megváltás bűn

A halálnak halála I.

2007.06.01. 10:09 gerebjanos

Mottó1:
Isten azért Isten,
Mert felfogja azt,
Mi embernek felfoghatatlan.
Miért akarod hát felfogni Istent?
Mert gőgös vagy,
S a hit Neked nem elég.
Ez hát eredő bűnöd.
Mottó2:
Isten nem a maga képére, sokkal inkább a maga képességére teremtette az embert…
Kérdések
Valóban nehéz elképzelni egy olyan gondviselőt, aki bár tehetné, hiszen mindenható, mégsem viseli – legalábbis látszólag – mindig gondunk. Ugyanakkor nehéz elképzelni egy olyan világot, amelyben semmiféle gondviselő sem létezik. Hisz így nem maradna senki, akivel szövetkezhetnénk a halállal szemben. Nem maradhatna továbbá nyugalom a lelkünkben amiatt sem, hogy a világot, amelyből korlátolt értelmünk számára értelemszerűen mindig csak korlátolt, azaz csak véges rész érthető és végtelen az érthetetlen, legalább érti valaki. Legalább aki teremtette.
Ugyanakkor például az auschwitzi rémtettek tudatosulásakor mondta egy híres ember: lehet, hogy van Isten, de minden bizonnyal tartós szabadságra ment. Egy anya pedig úgy vélekedett, hogy ha leukémiában meghalt ártatlan gyermekének Isten szerint nem volt helye ebben a világban, akkor az ő lelkében sincs helye Istennek.
Nos hát hogy is van ez? Milyen Isten? Mit akar Isten? Ha akar valamit, akkor miért nem olyan formában közli, amit mindenki azonnal megért? Miért nem egyértelmű? Miért enged számtalan értelmezési lehetőséget, mi több, miért engedi, hogy értelmezési vitáikban az emberek sokszor vérre menő csatákat vívjanak? Ki beszél hozzánk a szentírásokból? Az ember, vagy az Isten? Esetleg mindkettő? Mi a rossz, mi a jó? Ha Isten jó és omnipotens, miért engedi a rosszat? Igaz-e a zsidó-keresztény biblia azon tanítása, hogy mindannyian erdendően bűnösök vagyunk? Ha igen miért? Mit követett el a ma született csecsemő?
Egyébként, vajon ahhoz, hogy ezen kérdéseket érdemben meggondolhassam, vallásosnak, hívőnek kell-e lennem?

Szólj hozzá! · 1 trackback

A halálnak halála II.

2007.05.31. 11:19 gerebjanos

A halálnak halála I. folytatása

A MEGISMERÉS ÚTJA

TEISTA: Amikor a biblia azt mondja, Isten a maga képére teremtette az embert, természetesen ez sokkal inkább jelent képességet, mintsem valós képet, valamiféle külsődleges hasonlatosságot. Az ember különös sajátossága az értelem hordozásának képessége. Az értelem pedig olyan képesség, amely Istenhez hasonlóan képes „dolgozni” a végtelen fogalmával, annak ellenére, hogy ugyanakkor Istentől különbözően mindenkori felfogó, befogadó képessége véges, korlátos. Az Isteni „származás” mégis abban ismerszik meg, hogy ez a felfogó, befogadó, azaz megismerő és ennélfogva alkotó képesség végtelenül fejlődő képes, azaz a tevékenység komplexitása minden határon túl fokozódhat. Ezért nevezhetjük az emberi megismerést útnak, amely a hívő lélek szerint az abszolút végtelen felé, Isten felé vezet. Isten jósága, és szeretete pontosan ebben nyilvánul meg, annak engedésében, hogy az úton járni lehessen. Más oldalról, ha ezt Isten engedi, akkor az nyilvánvalóan szándéka szerint való, tehát az úton való járás kötelesség, Istentől való elhívás is egyben. Kimondhatjuk tehát: Isten nem annyira a maga képére, hanem sokkal inkább a maga képességére, a teremtés képességére teremtette az embert.

Szólj hozzá!

A halálnak halála III.

2007.05.30. 09:46 gerebjanos

A halálnak halála II. folytatása

ATEISTA: A tudomány törvényei sohasem vonatkoznak mindenre. A törvények mindig csak meghatározott peremfeltételeken belül érvényesek. De ott igazak, igazolhatók és örökérvényűek. Egész egyszerűen szólva, használhatók. A modelltéren belül segítségükkel a történések nagy valószínűséggel megjósolhatók.

TEISTA: A törvények, mint olyanok önmagukban tehát nem léteznek. Ilyenformán azt sem mondhatjuk, hogy a fizikai világ valamiféle elvont törvényeknek engedelmeskedik, és erre valamilyen értelem kényszeríti. Olyan ez, mintha azt mondanám, volt két birkám és azért van most négy az ajándékba kapott kettővel együtt és nem három, mert a birkák engedelmeskednek annak a törvénynek, hogy kettő meg kettő az négy. Máshol keresd Istent. A törvényszerűséget én veszem észre, én vonatkoztatom el, és kétdimenziós ábrát rajzolok vele papírlapomra a háromdimenziós világról. Modellezek, elhanyagolok. A törvények az emberi percepció, értelem vonatkozásában nyernek csak értelmezhetőséget. A törvények a világ ember által értelmezhető arca, megnyilvánulási formája. Vélhetően a világ végtelen sok „világgá” képezhető le, végtelen sok módon fogható fel. Függ annak az entitásnak a létmeghatározottságaitól, amely az adott esetben az absztraháló értelmet hordozza.

Szólj hozzá!

A halálnak halála IV.

2007.05.29. 15:39 gerebjanos

ATEISTA: Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy a véges értelmű ember bevezeti Isten fogalmát, mint a valóság megértésének segédeszközét. Isten egy omnipotens és anyagi meghatározottságoktól mentes végtelen értelem, tehát szabad.
Ha viszont Isten mindenható, akkor sohase mondhatok, vagy írhatok le olyat, hogy mert arra még Isten sem képes, hogy… Ilyen alapon nem szabad semmilyen következtetést sem levonni. Ha akarja, megszüntetheti önmagát, hogy majd később újra létrehozza. Közben nem létezik. Mondjuk Isten így alszik. Ha akarja, azt is megteheti, hogy valamennyi lehetséges döntésem kimenetele szerint léteztet egymástól független világokat. Tehát valahányszor döntési helyzetbe kerülök, akkor a létező világ két újabb világra bomlik. Az egyik A döntésem szerint folyik tovább, a másik B döntésemet követi engem is megkettőzve ezáltal. Isten arra is képes, hogy ezt végtelen világainak valamennyi döntésre képes értelmével megtegye. Isten végtelenjei nyilvánvalóan megszámlálhatatlan számosságúak. Isten, ha akarja, csak tegnap teremtette a világot. Számunkra csak úgy látszik, mintha valamikor lett volna egy nagy BUMM. Ükapánk sem létezett soha.

Szólj hozzá!

A halálnak halála V.

2007.05.27. 13:00 gerebjanos

 
ATEISTA: Na most mi történik az öntudatra ébredéskor? Az öntudatra ébredő értelem (a továbbiakban értelem) szinte ugyanabban a pillanatban, amikor öntudatra ébred rájön, észreveszi, felismeri, tudatosítja, hogy meg fog halni! És ezt nem tudja felfogni. Jogosan, hiszen logikusan gondolkodva:
  • Ha az evolúciót kikapcsoltam azzal, hogy értelmemmel a természetre visszahatva felszántom, megszüntetem a versenypályát, tudatosan megtermelve a létfenntartáshoz szükséges javakat rajta, akkor mi végre marad érvényben a harmadik összetevő, a szükségtelenné váló egyedeket megsemmisítő és az új prototípusoknak versenytért engedő mechanizmus, a halál?
  • Ha az evolúciót kikapcsoltam azzal, hogy értelmemmel technológiai, értelmi evolúciót indítottam el helyette, méghozzá mindössze néhány évezredes, a lényeget érintően néhány évszázados léptékben, így ezzel mintegy megsemmisítve a második összetevőt, a tenger időt, akkor mi végre marad érvényben a harmadik összetevő, a szükségtelenné váló egyedeket megsemmisítő és az új prototípusoknak versenytért engedő mechanizmus, a halál?

Szólj hozzá! · 1 trackback

A halálnak halála VI.

2007.05.26. 15:49 gerebjanos

(A halálnak halála V. folytatása)

TEISTA: Itt nincs ellentmondás. A biblia Istentől való, de nyilvánvalóan tiszteletben tartotta az emberi gondolkodás fejlődésének pillanatnyi szintjét és ennek megfelelően szólt hozzá. Pontosabban fogalmazva a biblia arról szól, hogy mit és hogyan értett meg az azt papírra vető ember Isten szavából ott és akkor. Úgy is mondhatnánk, a szentírás Isten és értelmes teremtménye az ember közös alkotása.

Szólj hozzá! · 1 trackback

A halálnak halála VII.

2007.05.25. 10:43 gerebjanos

A halálnak halála VI. folytatása)

*

Megváltás, az értelem felszabadítása

ATEISTA: Rendkívül természetes reakcióként fogható fel tehát az értelem tiltakozása az elvileg halhatatlanságra képes értelem, és az értelmet a földi létben hordozó biológiai meghatározottság, a test halandósága között feszülő ellentmondás ellen. A halált kezdetben így csak okozatként képes felfogni, valamiféle büntetésként egy valamikor elkövetett bűn okán. Ez az ősbűn. És mivel a biológiai hordozó nem csak az értelmet, hanem az állatvilág létszükségleteit is hordozza, gyakran előfordul, hogy ezek a létszükségletek, a biológiai lény ösztönvilága, a pillanatnyi biológiai szükség mértékének megfelelően többé, vagy kevésbé gátolják, kisebb, vagy nagyobb mértékben befolyásolják a felsőbb rendű értelemi vezérlés érvényre jutását. Népszerűen fogalmazva az értelem állandó harcban áll a test ördögével. Mivel pedig ez mind a mai napig mindannyiunk közös élménye, nyilvánvalónak látszik, hogy az ősbűn átered, szülőről gyermekre öröklődik.

Szólj hozzá!

Címkék: halál tudomány evolúció vallás isten teremtés jézus filozófia hit ateista megváltás bűn

A halálnak halála VIII.

2007.05.24. 09:29 gerebjanos

(A halálnak halála VII. folytatása)

*

Egyházak, tanok, dogmák

ATEISTA: Na de az egyházak azt tanítják, elkárhozik az, ki nem hiszi Istent. Mintha Jézus is így vélekedne.

TEISTA: Nos, épp itt van a lényeg. A tanítás. Kinek a tanítása? Ki a tanító? A mindenkori egyház? Jézus? Vagy világi embertanítóink, akikkel életünk során találkozunk? Honnan ismerszik meg a hamis próféta? Egyáltalán szükségünk van-e tanítóra?

Szólj hozzá!

Címkék: halál tudomány evolúció vallás isten teremtés jézus filozófia hit ateista megváltás bűn

A halálnak halála IX.

2007.05.23. 17:25 gerebjanos

(A halálnak halála VIII. folytatása)

*

ATEISTA: Nos tehát, ha egy modern egyház elfogadja az evolúció tanait, akkor el kell hogy fogadja az emberi gondolkodás fejlődését is. El kell fogadja, hogy ennélfogva az ember Istenhez való viszonyának is fejlődnie kell, azaz az egyház kutya kötelessége ezen viszony állandó újraértelmezése, a mind magasabb szintre emelkedő emberi erkölcsiség, mint emberi vívmány, mint természettől való megismerő elsajátítás beépítése. Tehát egyfajta permanens reformáció. És pontosan azért kellene ezt tennie, mert mint tudjuk a történelmi gyakorlatban csak igen szűk kör tud azonosulni maradéktalanul ezen általános, emberért való erkölcsi alaprendszerrel, sokkal inkább tud az adott kor etikai kódexével. Nem tud azonosulni például a Jézusi „személyes tettek, személyes felelősség, személyes elbírálás ugyanazzal a mércével” gondolattal. A domináns többség tudatát valóban a léte határozza meg. Mindaddig így lesz ez, amíg a tudatnak élnie kell hogy létezzen. Élnie, mármint biológiai értelemben.

Szólj hozzá!

A halálnak halála X.

2007.05.22. 17:30 gerebjanos

(A halálnak halála IX. folytatása)

*

ATEISTA: No és a halhatatlanság? Test vagy lélek? Előbb utóbb mindkettő? Lesznek lelkek test nélkül, testtel, esetleg olyanok, akiknek még halandó volt eredeti testük és most új testet igényelnek?

TEISTA: Nem tudom. Azt kell mondjam, nem szabad, hogy tudjam. Hiszen ember vagyok, ráadásul jelenleg még halandó testben. Azt nem tudom, hogyan lesz, de úgy hiszem, a mi feladatunk a megoldást megtalálni Isten szándéka szerint. Elismerem, az én személyes hitfilozófiám, Isten felfogásom, vallásos tudatom igencsak elrugaszkodott és szokatlan a ma leginkább elterjedt és gyakorolt hitgyakorlatokhoz, vallási tudat rendszerekhez képest. Én még azt is megengedem, bizonyos persze nem vagyok benne, és szeretném, ha nem így lenne, hogy test és lélek nem elválasztható egymástól. Így a lélek, ha a test elmúlik, szintén az örök nemlét állapotába süllyed.

Szólj hozzá!