HTML

Konyhafilozófia Speciál

Elmélkedések hitről, hitetlenségről, Istenről, evolúcióról, megváltásról és más ilyesmikről az objektivitás megőrzését megkísérelve

Címkék

Utolsó kommentek

Archívum

Linkblog

A halálnak halála VII.

2007.05.25. 10:43 gerebjanos

A halálnak halála VI. folytatása)

*

Megváltás, az értelem felszabadítása

ATEISTA: Rendkívül természetes reakcióként fogható fel tehát az értelem tiltakozása az elvileg halhatatlanságra képes értelem, és az értelmet a földi létben hordozó biológiai meghatározottság, a test halandósága között feszülő ellentmondás ellen. A halált kezdetben így csak okozatként képes felfogni, valamiféle büntetésként egy valamikor elkövetett bűn okán. Ez az ősbűn. És mivel a biológiai hordozó nem csak az értelmet, hanem az állatvilág létszükségleteit is hordozza, gyakran előfordul, hogy ezek a létszükségletek, a biológiai lény ösztönvilága, a pillanatnyi biológiai szükség mértékének megfelelően többé, vagy kevésbé gátolják, kisebb, vagy nagyobb mértékben befolyásolják a felsőbb rendű értelemi vezérlés érvényre jutását. Népszerűen fogalmazva az értelem állandó harcban áll a test ördögével. Mivel pedig ez mind a mai napig mindannyiunk közös élménye, nyilvánvalónak látszik, hogy az ősbűn átered, szülőről gyermekre öröklődik.

Ezért kabáthoz gombot, okozathoz okot, büntetéshez bűnt kellett keresni tehát. Megszületik az ősbűn legendája. A játéktér benépesül, a mindenkor alakítható emberi szubjektumot vegytisztán jó és gonosz túlvilági erők gyúrják e két alaptulajdonság életszerű keverékévé. Az ótestamentumban például az alma megízlelése jelenti az isteni startpisztoly eldördülését. Ez a mozzanat így persze nagyon ember által alkotottnak látszik, azaz ateista szemmel „csont nélkül” elfogadható verziónak. Hol van itt Isten valójában?

TEISTA: Már beszéltünk róla. Emlékezz, a gyerek felnőttet játszik, a felnőtt Istent játszik. Mindkettő fejlődik. Isten első, egyik legfontosabb üzenete „megy így át” a földön öntudatra ébredő értelemnek címezve: a halál nem természetes velejárója a lélek létezésének, lesz itt valami tennivaló, de egyelőre többet nem mondhatok, még nem értenéd meg. Nyugodtan hidd csak azt most, rossz voltál. Ezért van ez.

ATEISTA: Egyébként miért éppen a tudás fájáról nem volt szabad szakítani a bibliai történet szerint? Miért gondolta az ember, hogy butaságban akarja őt Isten tartani?

TEISTA: Nem hiszem, hogy ezt „gondolta”. Talán megint a gyerek hasonlattal élnék. Van egy parancs, aminek értelmét még nem foghatod fel. Értelmileg még nem érsz fel hozzá. Tartsd be, mert ha nem, baj lesz. Bíznod kell bennem. Ezt a bizalmi tőkét játszotta el hite szerint az ember. De értelmezhetjük úgy is, hogy mohóságában egyszerre mindent meg akart tudni, Istenhez akarta azonnal mérni magát anélkül, hogy saját erejéből és szorgalmából, Istennek tetsző új dolgokat alkotva járta volna végig a teremtő által mutatott utat. Hát most megtudta mi az a szenvedés, mi az a halál. Az úton való járás alól persze ezzel nem kapott felmentést. Ez így logikus, így érthető, így megélhető. Ennélfogva valamelyest megnyugtató.

ATEISTA: Aztán, mint ahogy arról már beszéltünk, jött egy kor, amikor már megvolt az ótestamentum, megvolt a római jog, mindkettő nagy szellemi teljesítménye az embernek, de ugyanakkor szerszámok tanították gazdáikat. Rabszolgák a szabadokat. Jogfosztott nem emberek a szabad, máig is érvényes jogelvek között élő polgárokat. Szellem és létmeghatáro­zott­ság kiáltó ellentéte. Gondolkodásra rendkívül inspiráló környezet. Vándor filozófusok kora.

TEISTA: A keresztény érzületű ember számára Jézus léte bizonyosság. A megváltás bizonyossága. Isten Jézusban lépett utoljára közvetlenül az ember elé, utoljára testesült meg úgy, mint diszkrét, minden más emberi szubjektumtól külön létező szubjektum. Ha tetszik úgy is fogalmazhatnánk, hogy a megváltás mozzanatával Isten egyfelől közvetetté vált, másfelől minden megelőző megnyilvánulási formánál túlmutatóbban közvetlenné. A megváltás lényege tehát abban áll, hogy a földbolygón létrejött értelmet jelenleg foglalkoztató legalapvetőbb létkérdésekre a válasz lehetősége minden egyes szubjektumban rendelkezésre áll a hit szerint, ha jól érti a Jézusi tanítást. A megváltás tehát nem a tanító eljövetelében, hanem a tanítás közlésében nyilvánul meg. Abban, hogy az emberiség birtokába kerül az a tudás, az a felismerés, az az absztraktum, vagyis természettől való elvonatkoztatás, hogy az értelem levetkőzheti biológiai meghatározottságait. Ez elsősorban a genezis, a nemzés, a genetikus örökség elsődlegességének tagadását jelenti, mintegy leszakítva ezzel a szubjektumot a családfáról, deklarálva ezzel a felelősség örökölhetetlenségét és elsődlegessé téve az egyedfejlődés során felépülő szubjektum tetteiért való kizárólagos felelősségét.

A másik lényeges mozzanat a halál legyőzhetőségének elfogadtatása. Csak az értelem képes tudatosítani a halál élményt, csak az értelem képes félni tőle a közvetlen életveszély helyzetén kívül is. Csak az értelem képes azt elképzelni, elkerülhetetlen bekövetkeztét belátni. Mivel pedig az értelem „gyakorlata” már a kezdetektől fogva abban áll, hogy a természetre, és nem utolsósorban saját „állati” természetére visszahatva azt tárgyként, munkadarabként megvál­toz­tatni igyekszik, nem lehet más célkitűzése az akarata ellenére bekövetkező halállal kapcsolatban sem.

Ezzel Isten és ember kapcsolatában minőségi ugrás következett be. A kereszthalál és a feltámadás misztériuma arról mesél, hogy bár a test még halandó, de az értelem, a lélek, éppen a tanítás által, abban megtestesülve már halhatatlan. A test halandóságának megszüntetése pedig emberi feladat. Bármily furcsán hangzik is.

ATEISTA: No persze most már alaposan eltávolodtunk a keresztényegyházak mai hitgyakorlatától, ugye? Eddig ugyanis alapvető ellentmondást látszott megvilágítani a következő kérdésfelvetés: ha Jézus a keresztfán bűneinket magára véve helyettünk halt meg, így váltva meg az emberiséget, akkor miért születünk azóta is az egyház tanítása szerint az ősbűn továbbra is áteredő terhével vállunkon? Hát nem szűnt meg Krisztus kereszthalálával? Miért halunk még mindig meg? Miben áll hát a megváltás lényege?

TEISTA: Igen, erre a kérdésre most már sokkal egyszerűbb a válasz. Jézus voltaképp azt mondta ki, hogy egész egyszerűen nincs eredő és áteredő bűn. A ma született csecsemő nem bűnös. Pusztán attól még nem nevezhetem az értelmet, a lelket bűnösnek, hogy testben születik. Arról ugyanis nem tehet. Jézus tanítása pedig nem másról szól, mint a tehetős értelem felelősségéről. A tanítás tehát leemeli az ősbűn legendájának terhét az emberiség válláról. Megváltja tőle. Ebben áll a megváltás lényege. A hívő ember pedig újabb katarzist él át megértve a teremtés egy újabb mozzanatát, a teremtését, amely soha nem ér véget, és amely megismerési folyamat is egyben. És azt is látni kell, hogy a test halálának legyőzésével még nem fog véget érni a történet. Még nem fogsz ott állni Isten előtt. Csak az értelmed lesz szabad, és új történelem veszi kezdetét.

ATEISTA: Na de mi van az alapvető emberi tulajdonságokkal? Az emberi természettel? A hatalomvággyal, az irigységgel, a féltékenységgel és még sorolhatnám. Ezek mitől fognak egy csapásra eltűnni a nagybetűs értelem háza tájáról?

TEISTA: Nincs emberi természet. Állati természet van és emberi értelem, emberi lényeg. Gondoltad volna, hogy amikor azt mondod, ez alapvető emberi tulajdonság, akkor voltaképpen atavisztikus, állati tulajdonságokról beszélsz? Olyan tulajdonságokról, amelyek az evolúciós versenyben diktálták a szabályokat. Idegengyűlölet? Hát persze, idejön a másik horda és feleszi előlünk az életteret. Öld meg! Irtsd ki! Hatalomvágy? Hát persze, a csoport minden egyedében működnie kell, hiszen csak így választódhat ki a legjobb, a vezér, hogy aztán dominánsan tovább szaporodva biztosítsa a legjobb génállomány érvényesülését. Önzés? Hát persze, ha kevés a táplálék nem adhatom oda, mert akkor én pusztulok el. Ha tudod, vedd el. Akkor a te jobb génállományod érvényesül tovább. Mondj akárhány úgynevezett alapvető emberi gyengeséget, be fogod látni, hogy voltaképpen állati. Semmi közünk hozzá. Önzetlenség? Önfeláldozás? Igen, felfedezni vélünk ilyesmit az állatvilágban is, különösen az utódgondozás során, de ha jobban megfigyeljük, gyorsan kiderül, hogy az adott faj már nem létezne e minden egyedében egyformán működő ösztön híján. Evolúciós „indok” nélkül ezek csak az emberben működnek. Az evolúciós eredet azonban tagadhatatlan. Mint ahogy a gasztronómia, vagy a szerelem esetében is az. Lét és fajfenntartás.

Az ember társadalmi fejlődése során fokozatosan humanizálja, antropomorfizálja a lét és fajfenntartás állati ösztönvilágának összetevőit, ezzel mintegy eltávolítva azokat eredeti evolúciós szerepüktől, mégpedig az emberi értelem végtelen felé való nyitási képességét használva fel ehhez. Mennyi szakácskönyv született már, és mennyi fog még születni? A szerelem vajon hányféle lehet?

Az előbb említett, rossz értelembe vett emberi természet sem más tehát, mint „antropomorfizált atavizmus”. Majdani legyőzésével, ezen úgynevezett „emberi” tulajdonságok léte oka fogyottá, értelmezhetetlenné válik.

Amikor az ember felismeri, hogy tulajdonképpen jól elválasztható egymástól az emberi értelemre jellemző sajátos viselkedés a természeti meghatározottságból fakadó, az előzőtől voltaképpen deviáns magatartásformáktól, akkor egyféle felszabadulás, megszabadulás élmény keríti hatalmába. Azt mondja, hogy a lélek, azaz az emberi értelem és a bűn, azaz az állati meghatározottság diktálta, evolúciós versenyhez szükséges magatartásformák nem szükségképpen egymást tételező megnyilvánulási formák, sőt, egymással antagonisztikus ellentétben állnak. A lélek tehát megszabadítható a bűntől és azzal, hogy ez a gondolati eredmény megszületett, voltaképp ez a szabadulás meg is történt, hiszen az út megnyílt. Most már minden az egyénen múlik. Ez a megváltás. A Jézusi tanítás tehát arról szól, hogy íme szabad vagy. Nem lényeged a bűn. Megváltotta tudatodat ettől a tehertől. És ő az a bizonyos út.

ATEISTA: De jól gondolom-e, hogy ez szinte egybeesik néhány materialista, tehát Istent nem tételező filozófus elméletével is. Ez most csak annyiban érdekes, hogy Isten tételezése nélkül is megpillantható egyfajta út, amelyet a természetből kinövő értelem jár be természeti meghatározottságainak levetkőzése során. Egyfajta előtörténet, amelyben a tudomány, illetve a technológia fejlődése teszi lehetővé ezt az elszakadást. Azután egy másfajta történet kezdődik, amelynek közösségi keretei, ha egyáltalán lesznek ilyesféle keretei, sem hasonlíthatók majd az idáig megszokottakhoz. Talán az már nem is az emberiség története lesz, már ha az emberiség fogalmát fenntartjuk a halandó értelmi közösségek, vagyis a halandók társadalmai című történelmi kategória megjelölésére.

TEISTA: Ennek már csak azért is így kell lennie, mert a hívőt csakugyan az kell megkülönböztesse a nem hívőtől, hogy hiszi-e Istent. Semmi több. Támaszkodik-e a Teremtőre mindennapjai megélése során, fohászkodik-e hozzá? Megosztja-e vele minden percét? De az Isten teremtette természet mindenkinek válaszol, aki helyesen kérdez. Mert nincsenek külön természeti törvények hívőknek és hitetleneknek. Már beszéltünk róla, hogy Isten nem itt keresendő. A hit viszony és módszer is egyben, ami szintén a folytonos fejlődés állapotában van. Nem mindenkinek adatik meg, vagy ha tetszik, igenis nem mindenkinek van szüksége rá. Legalábbis ő úgy hiszi. De ami a legfontosabb, hogy ez abszolút személyes ügy.

(következő rész)

Szólj hozzá!

Címkék: halál tudomány evolúció vallás isten teremtés jézus filozófia hit ateista megváltás bűn

A bejegyzés trackback címe:

https://konyhafilo.blog.hu/api/trackback/id/tr5578774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása