Bevezetésképp

Előrebocsátom, nem vagyok szakmabeli. Mi több, végzetségemre nézvést inkább reál, informatikus. Írásom annyiban nem tudományos igényű, hogy nem tartalmaz hivatkozásokat, forrásmegjelöléseket, kifejezetten egzakt bizonyításokat, noha – remélem – következtetéseim a tárgyhoz való tudományos, azaz objektív viszonyulás alapelvének betartását mutatják. Az írás voltaképp arról szól, mi van bennem most, így ötvenen túl a világról, annak felfogásáról, megismerhetőségéről, megismerésének mikéntjeiről. És arról, hogy ha jobban belegondolunk, az ateista és a teista világképp között nincs is olyan nagy különbség, pontosabban a különbség nem az erkölcs és az etikum területén keresendő.

Íme az első füzet (először ide kattints!):

A halálnak halála

A halálnak halála I. folytatása

A MEGISMERÉS ÚTJA

TEISTA: Amikor a biblia azt mondja, Isten a maga képére teremtette az embert, természetesen ez sokkal inkább jelent képességet, mintsem valós képet, valamiféle külsődleges hasonlatosságot. Az ember különös sajátossága az értelem hordozásának képessége. Az értelem pedig olyan képesség, amely Istenhez hasonlóan képes „dolgozni” a végtelen fogalmával, annak ellenére, hogy ugyanakkor Istentől különbözően mindenkori felfogó, befogadó képessége véges, korlátos. Az Isteni „származás” mégis abban ismerszik meg, hogy ez a felfogó, befogadó, azaz megismerő és ennélfogva alkotó képesség végtelenül fejlődő képes, azaz a tevékenység komplexitása minden határon túl fokozódhat. Ezért nevezhetjük az emberi megismerést útnak, amely a hívő lélek szerint az abszolút végtelen felé, Isten felé vezet. Isten jósága, és szeretete pontosan ebben nyilvánul meg, annak engedésében, hogy az úton járni lehessen. Más oldalról, ha ezt Isten engedi, akkor az nyilvánvalóan szándéka szerint való, tehát az úton való járás kötelesség, Istentől való elhívás is egyben. Kimondhatjuk tehát: Isten nem annyira a maga képére, hanem sokkal inkább a maga képességére, a teremtés képességére teremtette az embert.

A halálnak halála II. folytatása

ATEISTA: A tudomány törvényei sohasem vonatkoznak mindenre. A törvények mindig csak meghatározott peremfeltételeken belül érvényesek. De ott igazak, igazolhatók és örökérvényűek. Egész egyszerűen szólva, használhatók. A modelltéren belül segítségükkel a történések nagy valószínűséggel megjósolhatók.

• Ha az evolúciót kikapcsoltam azzal, hogy értelmemmel a természetre visszahatva felszántom, megszüntetem a versenypályát, tudatosan megtermelve a létfenntartáshoz szükséges javakat rajta, akkor mi végre marad érvényben a harmadik összetevő, a szükségtelenné váló egyedeket megsemmisítő és az új prototípusoknak versenytért engedő mechanizmus, a halál?
• Ha az evolúciót kikapcsoltam azzal, hogy értelmemmel technológiai, értelmi evolúciót indítottam el helyette, méghozzá mindössze néhány évezredes, a lényeget érintően néhány évszázados léptékben, így ezzel mintegy megsemmisítve a második összetevőt, a tenger időt, akkor mi végre marad érvényben a harmadik összetevő, a szükségtelenné váló egyedeket megsemmisítő és az új prototípusoknak versenytért engedő mechanizmus, a halál?

(A halálnak halála V. folytatása)

TEISTA: Itt nincs ellentmondás. A biblia Istentől való, de nyilvánvalóan tiszteletben tartotta az emberi gondolkodás fejlődésének pillanatnyi szintjét és ennek megfelelően szólt hozzá. Pontosabban fogalmazva a biblia arról szól, hogy mit és hogyan értett meg az azt papírra vető ember Isten szavából ott és akkor. Úgy is mondhatnánk, a szentírás Isten és értelmes teremtménye az ember közös alkotása.

A halálnak halála VI. folytatása)

*

Megváltás, az értelem felszabadítása

ATEISTA: Rendkívül természetes reakcióként fogható fel tehát az értelem tiltakozása az elvileg halhatatlanságra képes értelem, és az értelmet a földi létben hordozó biológiai meghatározottság, a test halandósága között feszülő ellentmondás ellen. A halált kezdetben így csak okozatként képes felfogni, valamiféle büntetésként egy valamikor elkövetett bűn okán. Ez az ősbűn. És mivel a biológiai hordozó nem csak az értelmet, hanem az állatvilág létszükségleteit is hordozza, gyakran előfordul, hogy ezek a létszükségletek, a biológiai lény ösztönvilága, a pillanatnyi biológiai szükség mértékének megfelelően többé, vagy kevésbé gátolják, kisebb, vagy nagyobb mértékben befolyásolják a felsőbb rendű értelemi vezérlés érvényre jutását. Népszerűen fogalmazva az értelem állandó harcban áll a test ördögével. Mivel pedig ez mind a mai napig mindannyiunk közös élménye, nyilvánvalónak látszik, hogy az ősbűn átered, szülőről gyermekre öröklődik.

(A halálnak halála VII. folytatása)

*

Egyházak, tanok, dogmák

ATEISTA: Na de az egyházak azt tanítják, elkárhozik az, ki nem hiszi Istent. Mintha Jézus is így vélekedne.

TEISTA: Nos, épp itt van a lényeg. A tanítás. Kinek a tanítása? Ki a tanító? A mindenkori egyház? Jézus? Vagy világi embertanítóink, akikkel életünk során találkozunk? Honnan ismerszik meg a hamis próféta? Egyáltalán szükségünk van-e tanítóra?

(A halálnak halála VIII. folytatása)

*

ATEISTA: Nos tehát, ha egy modern egyház elfogadja az evolúció tanait, akkor el kell hogy fogadja az emberi gondolkodás fejlődését is. El kell fogadja, hogy ennélfogva az ember Istenhez való viszonyának is fejlődnie kell, azaz az egyház kutya kötelessége ezen viszony állandó újraértelmezése, a mind magasabb szintre emelkedő emberi erkölcsiség, mint emberi vívmány, mint természettől való megismerő elsajátítás beépítése. Tehát egyfajta permanens reformáció. És pontosan azért kellene ezt tennie, mert mint tudjuk a történelmi gyakorlatban csak igen szűk kör tud azonosulni maradéktalanul ezen általános, emberért való erkölcsi alaprendszerrel, sokkal inkább tud az adott kor etikai kódexével. Nem tud azonosulni például a Jézusi „személyes tettek, személyes felelősség, személyes elbírálás ugyanazzal a mércével” gondolattal. A domináns többség tudatát valóban a léte határozza meg. Mindaddig így lesz ez, amíg a tudatnak élnie kell hogy létezzen. Élnie, mármint biológiai értelemben.

(A halálnak halála IX. folytatása)

*

ATEISTA: No és a halhatatlanság? Test vagy lélek? Előbb utóbb mindkettő? Lesznek lelkek test nélkül, testtel, esetleg olyanok, akiknek még halandó volt eredeti testük és most új testet igényelnek?

TEISTA: Nem tudom. Azt kell mondjam, nem szabad, hogy tudjam. Hiszen ember vagyok, ráadásul jelenleg még halandó testben. Azt nem tudom, hogyan lesz, de úgy hiszem, a mi feladatunk a megoldást megtalálni Isten szándéka szerint. Elismerem, az én személyes hitfilozófiám, Isten felfogásom, vallásos tudatom igencsak elrugaszkodott és szokatlan a ma leginkább elterjedt és gyakorolt hitgyakorlatokhoz, vallási tudat rendszerekhez képest. Én még azt is megengedem, bizonyos persze nem vagyok benne, és szeretném, ha nem így lenne, hogy test és lélek nem elválasztható egymástól. Így a lélek, ha a test elmúlik, szintén az örök nemlét állapotába süllyed.